Mint ahogy már említettük, ARM rendszereken sajnos semmilyen szabvány nincs a redszer-firmware-re. Még az elvileg ugyanazt a firmware-t használó rendszrek is gyakorlatban teljesen különböző módon viselkedhetnek. Ez abból ered, hogy az ARM architektúrájú eszközök nagy része beágyazott rendszer, amelyre az jellemző, hogy a gyártója általában sajátkészítésű frimware verziókat és eszköz-specifikus kiegészítéseket használ. Sajnos a gyártók jellemzően nem tudatják az egyedi változtatásaikat és kiegészítéseiket a fő firmware fejlesztőkkel, akik így nem is tudják ezen változtatásokat integrálni az eredeti firmware újabb verzióiba.

Következésképpen még újonnan eladott rendszerek is gyakran egy olyan több éves saját-gyártmányú firmware-t használnak, amelynek a fő verzeiója időközben már továbbfejlődött, sok új funkciója van és általában máshogyan viselkedik. Ha ez nem lenne elég, ezen kívül még az sem konzisztens a különböző saját-gyártmányú firmware-verziók között, hogy milyen neveket használnak az egyes beágyazott eszközökre; ezért gyakorlatilag lehetetlen használható termék-független instrukciókat adni ARM-alapú rendszrekhez.

Minden ethernet interfész MAC-címének elvileg globálisan egyedinek kell lennie, de mindeképpen egyedinek kell lennie a saját szórási tartományában. A gyártók ezt általában úgy érik el, hogy lefoglalnak maguknak egy MAC-cím tartományt egy központilag felügyelt nagyobb tartományból (díj fizetése ellenében) és ebből egy-egy címet hozzárendelnek minden eladott eszközhöz.

Fejlesztői eszközök esetén a gyártó néha nem szeretné kifizetni ezt a díjat és ezért nem biztosít globálisan egyedi címet. Ilyen setben a felhasználónak kell megadnia a MAC-címet a rendszeréhez. Ha egyáltalán nincs MAC-cím megadva egy ethernet interfészhez, bizonyos hálózati illesztőprogramok véletlenszerűen generálnak egy MAC-címet minden rendszer-indításkor. Ilyenkor a hálózati elérés akkor is lehetséges, ha a felhasználó nem állított be manuálisan címet, de például a DHCP nyilvánvalóan nem tud megbízhatóan MAC-cím alapján félig-statikus IP-címeket osztani az ilyen kliensknek.

A hivatalosan kiosztott MAC-címekkel való konfliktusok elkerülése végett létezik egy címtartomány, ami úgynevezett „lokálisan felülegyelt” címeknek van fenntartva. A cím első bájtjának egyik két bitje alapján van definiálva (a „MAC address” című cikk az angol nyelvű Wikipédián ezt jól elmagyarázza). Gyakorlatban ez azt jelenti, hogy például bármely cím, ami hexadecimális „ca”-val kezdpdik (például ca:ff:ee:12:34:56) használható lokálisan felügyelt címnek.

Az olyan rendszereken, amelyek U-Boot-ot használnak rendszer-firmwarenek, az ethernet MAC-címet az „ethaddr” környezeti változó tartalmazza. Az U-Boot parancssorban az „printenv ethaddr” paranccsal lehet ellenőrizni és a „setenv ethaddr ca:ff:ee:12:34:56” paranccsal lehet beállítani. A beállítás után, a „saveenv” parancs menti el permanensen az értéket.

Régebbi U-Boot verziók esetén problémák merülhetnek fel a Linux kernel, a kezdeti ram-lemez és a memória-beli eszköz-fa áthelyezésével kapcsolatban a rendszer-indulási folyamat közben. Ha ez történik, akkor az U-Boot a „Starting kernel ...” üzenetet mutatja, de utána a rendszer lefagy és nem ad több kimenetet. Ezeket a problémákat már megoldották a v2014.07 és újabb U-Boot verziókban.

A probléma akkor is előfordulhat, még az U-Boot frissítése után is, ha a rendszer eredetileg egy v2014.07-nél régebbi U-Boot verziót használt és csak később lett újabb verzióra frissítve. Az U-Boot frissítése általában nem változtatja meg a már meglévő U-Boot környezeti változókat, és a javításhoz egy extra környezeti változót (bootm_size) is be kell állítani, amit már meglevő környezetiváltozó-adatok nélkül az U-Boot csak friss telepítések során tesz meg autómatikusan. A bootm_size értékét át lehet állítani manuálisan az új U-Boot alapértelmezett értékére az „env default bootm_size; saveenv” parancs használatával az U-Boot parancssorban.

Egy másik módszer az áthelyezéssel kapcsolatos problémák elkerülésére a „setenv fdt_high ffffffff; setenv initrd_high 0xffffffff; saveenv” parancs futtatása az U-Boot parancssorban, amely teljesen kikapcsolja a kezdeti ram-lemez és az eszköz-fa áthelyezését.